A mankós állás

Mi jellemzi a mankós állást?

Mankós állás esetében, mivel az egész képlet a szarutokkal együtt kibillen normális, szabályos helyzetéből, a ló csak a hegyfali részt kezdi terhelni. Ahogyan a pata szaruja növekszik, a hegyfali részen egyre jobban eltapossa a ló, a pataszaru gyakorlatilag eltépődik az összekötő réteg nyomvonalánál. A saroktámasz irányában ezzel szemben nincs megfelelő terhelés, épp ezért ezen a területen túlnőtt lesz a szaru, és - idejében történő megfelelő beavatkozás, pataszabályozás nélkül - ez a helyzet egyre inkább rosszabbodik.

Hogyan alakulhat ki mankós állás?

Két alapvető csoportra oszthatjuk a mankós állást: egyrészt öröklött, másrészt szerzett változatát különböztetjük meg. Az öröklött mankós állás értelemszerűen nem megelőzhető, legfeljebb a további tenyésztésből kizárva a hibát örökítő egyedeket, csökkenthetjük az előfordulását. A szerzett mankós állás kialakulásában azonban a takarmányozásnak rendkívüli szerepe van.
A növekedésben lévő csikók takarmányozásában gyakori "túlkapás" az energiában, fehérjében túl dús kiegészítők, sőt akár egyes szteroidok etetése is. Ez ahhoz vezet, hogy a csikó csontrendszere intenzívebben kezd növekedni a normálisnál, míg az ízületeket működető ínrendszer fejlődése nem képes követni ezt a felfokozott növekedési tempót. Ennek természetes következménye, hogy a növekedésben "lemaradó" ínrendszer megváltoztatja a túlzott intenzitással növekvő csont helyzetét.

Mit jelent az, hogy kibillen a patacsont?

A pata belsejében található patacsont normális működéséhez megfelelő erejű és méretű ínrendszerre van szükség, amely a hajlító és a feszítő funkciókat működteti. Ha a csontrendszer hirtelen növekedésnek indul, és az ínrendszer nem képes követni azt, akkor - ha anatómiailag megvizsgáljuk a patacsontot - azt látjuk, hogy az alsó képleteknél több illetve erősebb ínszalagok találhatók, mint az elülső anatómiai résznél, és ha a csont középen intenzíven növekszik, akkor az erősebb ellenállás irányában elmozdul, kibillen a patacsont és ezzel együtt a pata teljes képlete is.

Mi a pataízületi és mi a csüdízületi mankós állás?

Az előbbiekben megbeszéltük, hogy mi az alapvető különbség az öröklött és a szerzett mankós állás között. De a szerzett mankós állás is többféle csoportba sorolható, hiszen nem csak a patacsont, hanem a csüd problémái is vezethetnek mankós állás kialakulásához. Ha a ló csüdje túl meredek, ez a hegyfal túlzott terhelésével és a saroktámasz tehermentesülésével jár együtt. Nem megfelelő pataszabályozás mellett ez a meredek csüd is elvezethet a mankós állás kialakulásához.

Mit tehet a kovács a mankós állás javítása illetve kiküszöbölése érdekében?
A lovak általában hároméves korukra érik el felnőttkori fejlettségüket, így az addigi időszakban még könnyebben korrigálhatók az esetleges problémák, mint a későbbiekben. A jó kovács nem "megkörmöli", hanem "pataszabályozza" a lovat, hiszen feladata nemcsak az, hogy "rutinból" egyenletesen elszedi a túlnőtt szarut a pata teljes felületén, hanem az is, hogy felismerve az esetleges problémákat, megpróbálja azokat korrigálni. A mankós állás esetén, mint azt már említettük, a ló csak a pata hegyfali részét terheli, a saroktámasz irányában azonban nem. Így a tehermentesített rész nem is kopik, a hegyfali rész azonban túlzottan is. Ha a kovács egyenletesen szedi el a pataszarut, azzal csak tovább fokozza a bajt. A jó megoldás az lenne, ha látva a mankós állás kialakulásának veszélyét vagy meglétét, a pataszabályozáskor a hegyfali részből már egyáltalán nem szedne el - mivel azt a természet megoldotta, a mozgásból eredően az kellőképpen elkopott -, a saroktámasz irányában viszont túlnőtt a szaru, így azt kell megfelelő mennyiségben eltávolítani. Ha tehát a kovács nem "ész nélkül", hanem a problémát átlátva, a pata szabályozásának lehetőségeit alaposan mérlegelve dolgozik, akkor számos esetben idejekorán korrigálhatja a kezdődő szabálytalanságot illetve patabetegséget.

Forrás:Pointernet